I. Évad 3. fejezet

*Michelle szemszöge*

Egész nap őt vártam.Vártam, hogy újra láthassam.Tudtam, hogy nem lesz köztünk semmi, mégis úgy vártam rá, mint még soha senkire.

-Kit vársz?-Jelent meg mellettem hirtelen Theo.

-Ohm..senkit.-mosolyogtam.

-Niall-t ugye?Mi volt köztetek tegnap este?Láttalak titeket együtt elmenni.

-Dehogyis!Semmi nincs köztünk!-indultam el az öltöző felé, Theo követett.-De várj!-fordultam meg hirtelen.-Honnan tudod, hogy együtt mentünk el tegnap, mikor már senki nem volt itt?

-De hát én...itt voltam.Melletted...-forgatta a szemeit.

-Nem, nem voltál.

-Sziasztok!-jelent meg hirtelen Harry.

-Hali!-ragyogott fel Theo szeme.

-Szia.-mosolyogtam.

-Michelle!Van valami terved esetleg ma estére?-nézett boci szemekkel Hazza.Theo mosolya egyből lehervadt.

-Hát még nem tudom.-rápillantottam Theo-ra.-De talán tudok időt szakítani egy barátos estére.

Láttam Theo-n a teljes kiakadást.Nem nézett fel, tudta, hogy figyelem.

-Uuu..az nagyon jó lenne!-vigyorgott a srác.

-Akkor majd szólok.

-Rendben.Hello!

-Hát ez is megoldva.Nem igaz Theo?-bementem az öltözőbe és átöltöztem a mai próbára.

 

*Theo szemszöge*

Ez volt életem legrosszabb napja.Michelle tudja, hogy Harry nagyon tetszik nekem.Ennek lesznek következményei..

-Mindenki jöjjön ide!Még te is Adele!

-Már is!-villantottam egy hamis mosolyt.

 Loren elmondta, hogy mi lesz a teendőnk a próbán mi pedig szépen sorjában hallgattuk.

-Itt vagyok!-lépett be Niall.Egyből Michelle-re néztem, de még oda se figyelt.

-Niall!Hol voltál?Már fél órája elkezdődött a munkád!-idegeskedett Loren.

-Sajnálom, én csak...-csend lett.Niall szeme megakadt valamin.Hátra néztem és láttam, hogy épp Michelle-el szemeznek.Már tudom, hogy hol van a gyenge pont.-Öhm izé.Én csak elaludtam.

-Oké ,semmi gond!kérlek, ülj le!-utasította Loren.

A srác gondosan levette a kabátját és felakasztotta a fogasra.Nem bírtam várni, így hát oda mentem hozzá.

-Szió!-mosolyogtam kedvesen.

-Helló.-nézett meglepetten.

-Te Michelle-el jársz, ugye?

-Mi?Nem, vagyis...-pillantott egyet a lányra.-Neeem.Dehogyis!Egy ilyen srác, mint én egy olyan szép lánnyal?Hülyeség.De miért is kérdezed?

-Hát csak tudni akartam, hogy szabad vagy.-mosolyogtam, majd vissza mentem a többiekhez.Niall teljesen le volt fagyva, de hát ő mondta.Michelle tekintete, mint aki meg akar gyilkolni.Ez jó móka lesz.

*a próba után*

Mindenki elment.Megvártam, hogy még az utolsó ember is lelépjen és kettesbe tudjak maradni Niall-el.Már épp készülődött haza.

-Szóval.-léptem be a terembe.Niall ijedtében elejtette a papírjait.

-Te meg mit keresel még mindig itt?-nézett ledöbbenve.

-Jaj hát elhagytam valamit, de már megtaláltam és lemaradtam a többiektől.

-Értem.-letérdelt a földre és elkezdte összeszedni a papírjait.Követtem a cselekedetét.Mikor összeértünk egyszerre néztünk fel egymásra.Egészből egy majdnem csók lett de egyből elhúzódott és felállt.

-Ezt nem kéne..-szabadkozott.

-Miért nem?Mi baj van velem?Csúnya vagyok?-borultam ki.

-Mi?Nem!Dehogyis!Csak tudod én szeretek valakit.Ösztönösen hátra tettem mindkét kezemet, mint valami jó kislány és elkezdtem lassan menni felé.

-Michelle-be ugye?

-Miért akarod tudni?-nézett kérdőn.

-Tudod...-kezdtem el igazítgatni a gallérját.-Szeretek bosszút állni az embereken.-adtam egy puszit a szájára amire egyáltalán nem számított.

-Te jó ég!-törölte meg a száját.-Teljesen megőrültél.-mondta majd felkapta a táskáját.-Inkább menjél a Harry-dhez!Ja, hogy ő egyáltalán nem vesz észre téged!

Ebben a pillanatban egyszerre döbbentem le és lettem ideges.-Hát jó.Te akartad...

Elindultam kifelé.Már a bejárati ajtónál voltam, mikor megpillantottam odakint a parkolóba Michelle-t.Tudtam, hogy most nem hagyhatod annyiban.

*Michelle szemszöge*

Már 15 perce vártam Harry-re de sehol nem volt.Hirtelen megszólalt mögöttem egy hang.

-Hova, hova?-egyből oda kaptam a fejemet.Theo volt az.

-Harry-re várok.És te?

-Jaj most jöttem el tudod bent volt Niall és még beszélni akartam vele meg ilyenek..

-Meg milyenek?

-Jaj hát tudod.Lány dolog.-mosolygott cinikusan.

-Elég volt!

A kezemmel neki dobtam a parkoló falának és a földre esett.

-Csak ennyit tudsz Lanchester?-felállt és olyan erővel ütött el, hogy félig kómába estem.

Homályosan láttam ahogyan felettem áll és mosolyog.

-Most azt hiszed, hogy nyertél?

-Kijátszottam az erődet és összetörtem a szívedet, szerintem igen.Nyertem.

-Tévedsz!-kiáltottam el magam, majd csak egy nagy robbanásra emlékeztem.A többi teljesen kiesett.

 

*pár órával később*

-Michelle!Michelle, jól vagy?Lélegzik!!-hallottam egy angyali hangot.Ismerős volt, de tippem se volt, hogy ki az.Mikor kinyitottam a szemem egy kocsiban találtam magam és ez az angyali hang nem más volt, mint Niall hangja.

-Hol vagyok?-nyöszörögtem.

-A kocsimban.Már elvittelek orvoshoz, de azt mondták, hogy csak egy kis pihenésre van szükséged.

-És most hova megyünk?

-Hát hozzám.Így nem engedlek vissza a koliba.

Az út innentől csöndben telt.Fél óra múlva meg is érkeztünk Niall házához.

-Elmondanád, hogy mégis mi történt?

-Hát persze..

I.Évad 2.rész

*Niall szemszöge*

-Nagyszerű!Az már biztos, hogy te ide tartozol!-tapsikolt Loren.

-Szóval akkor...?-néztem kérdőn.

-Igen!Fel vagy véve!

-Nagyon köszönöm.-öleltem át.

-A lányoknak lassan próbálniuk kell.Úgy, hogy most a te munkád is elkezdődik.Játssz valami szépet!Addig is pihenő.

-Rendben.-megnéztem valamit a telefonomon és mikor felnéztem Loren már sehol sem volt ezért kimentem meginni egy kávét.

*Michelle szemszöge*

Kicsit kipúdereztem magam a próba előtt hisz első nap és jó benyomást akarok kelteni.Loren-t már ismerem, mert ő tanít kiskorom óta táncolni.Miközben rúzsoztam magam meghallottam egy lágy hangot az ajtó felől.Oda kaptam a tekintetem.

-Ha idéznék pár mondatot rájönnél, hogy ki vagyok?-lépett mellém egy lány.
-Lehet.Elég ismerős arcod van.
-Tényleg nem emlékszel?Én voltam a kis szőke lány akinek bármit elmondhattál.-mosolyodott el.
-Adela!-ugrottam a nyakába.-Hát te meg hogy kerülsz ide?
-Ugyan azért vagyok itt amiért te.
-Jaj, értem.
Beszélgettünk még pár sort a múltról és hogy miket csináltunk kiskorunkban.Hirtelen megszólalt egy dal amit zongorán komponáltak.
-Szerintem kezdődik az óra.-mutattam az ajtó felé.
-Ó, akkor megyek öltözni.-szaladt be a fülkébe Theo.
Elkezdtem kíváncsiskodni a zene miatt ezért kinéztem az ajtón.Egy csodásan zselézett szőke hajat láttam a zongora felett.Kezei gyönyörűen ütögették a zongora billentyűjeit.A dalba teljesen belevesztem.Egy szép és lassú számot játszott ami tényleg teljesen elkápráztatta az embert.Becsuktam a szemem és úgy hallgattam tovább a zenét.Hirtelen csönd kinyitottam a szemem és két tengerkék szem pár méregetett.Arcán egy fél mosoly húzódott.Kezeit beletúrta a hajába, majd szóra nyitotta ajkait, de hirtelen semmi nem jött ki belőle.Felállt és elém lépett.A pillanatban annyi minden ment le a fejembe.Az ajkai csillogtak és ettől csak még jobban kívántam.Szerettem volna kapni tőle egy csókot.Hirtelen felém hajolt.Na ekkor kaptam észbe.
-Te meg mit csinálsz?-húztam el a fejem.
-Láttam a szemeidet.Mindent értek, hidd el.-az egyik kezét a mögöttem lévő falra tette.
-Mégis kinek képzeled magad?
Csak mosolygott és egy szót sem szólt.Tudta, hogy ez járt a fejemben.Fogalmam sincs, hogy hogyan jött rá, de tudta.
-Gyönyörű szemeid vannak.-mondta, majd a tekintete teljesen belemélyedtek az enyémbe.
-Na jó..-néztem le.-Öhm.Szóval te vagy az új zongorista?
-Igen.-vette el a kezét és kihúzta magát.
-Értem.Ugye tudod, hogy mindjárt kezdődik az óra?
-Persze.Éppen rátok várok.
-Ja hát akkor én megyek is oda be.-mutogattam az öltöző felé, de a tekintete még mindig összeforrt az enyémmel.
-Oké.-nem fordult meg, nem ment a zongora felé csak állt és megvárta míg én megyek be az öltözőbe.
Amint bementem önkénytelenül is elmosolyodtam.
-Na mehetünk?-kérdezte Theo.
-Aha.-mosolyogtam.

*pár órával később*
*Niall szemszöge*
A próbán egész végig Michelle-t figyeltem.A mozgása elképesztő.Teljesen elvarázsol.Hirtelen belépett egy göndörke srác már a hajáról felismertem, hogy ki az.Mikor közeledni kezdett Michelle-hez egyből bekattantam.
-Hello.Itt dolgozik Niall Horan?-szemei végig mentek Michelle-n és elmosolyodott.Muszáj volt közbe lépnem mielőtt a lány válaszol.
-Harry!Szia!-kezeltünk le.
-Végre meg vagy!Egész nap téged kerestelek és így estére meg is találtalak.Nem lenne kedved valahova elmenni bulizni?-vigyorgott.Zöld szemei csillogtak az izgalomtól.
-Hát nem tudom.Ma kaptam meg a munkát úgyhogy még nem tudom a beosztást.
-Értem akkor talán máskor.-szomorodott el.
-Jaj Harry!te meg hogy kerülsz ide?-lépett be a beszélgetésbe egy szőke hajú lány.
-Szia Theo.Csak Niall-hez jöttem.Amúgy Theo!Ki az a csinos lány akivel az előbb beszéltem?
-Jaj hát ő csak az egyik balettos...vagyis a barát nőm.-a lány arca teljesen lesápadt.
-Aha, értem.Elég kedvesnek tűnik.-méregette Michelle-t.
-Nem kéne menned?-szóltam közbe.
-De, igazad van.Úgy érzem többet fogok ide járni.Na hello!-köszönt el de még mindig Michelle-t nézte, aztán kilépett az ajtón.Nagyon zavar, hogy tetszik neki Michelle.Az a lány teljesen elvarázsol.Nem akarom, hogy valaki elvegye tőlem.Még akkor se ha nem is az enyém.
Elpróbáltak még pár táncot én pedig már tényleg kezdtem elfáradni.Minden egyes pillanatban Michelle-t néztem.Nem bírtam levenni a szememet róla.
-Na jó ennyi lesz mára!-csapta össze a tenyerét Loren.-Mindenki mehet a kollégiumba.Sziasztok!
A lányok tömegesen szaladtak az öltöző felé és bepréselték magukat.Felvettem a kabátomat és kiléptem az ajtón.Kifelé menet az ablakokból láttam, hogy zuhog az eső úgyhogy felvettem a kapucnimat.Hazasétálás közben megláttam ahogy elsuhan mellettem Michelle autója, de nem ő ült benne.Egy fiút láttam fekete ruhában.
-Hé!Álljon meg!-az autó csak még gyorsabban kezdett el menni.-Álljon meg azonnal!-elcsúsztam és mikor felnéztem az autó már nem volt sehol.

*Michelle szemszöge*
Már mindenki elment de én még a kocsi kulcsomat kerestem.
-Michelle!Michelle!-hallottam egy kiabáló hangot.
-Igen?-az ajtón a szőke srác lépett be.
-Valaki ellopta a kocsidat!
-Hogy mi?-akadtam ki.
-Gyere gyorsan!Haza futottam és elhoztam az enyémet.Talán tudom, hogy merre ment!-azonnal felkaptam a táskámat és a fiú után futottam.Beültünk a kocsijába és elindultunk.
Körülbelül másfél órát kerestük az autómat, de sehol se volt.Niall megállt egy parkolóban és rám nézett.
-Most mi lesz?-néztem rá csalódottan.
-Jelentjük a rendőrségnek.
-De nem is tudjuk , hogy hogy néztek ki és aj..
-De én emlékszem az arcára.-gondolkozott.
-Na jó.Nem ismerlek és még a nevedet sem tudom.Hogy bízzak meg benned?-néztem határozottan.
-Niall James Horan vagyok.Hívj csak Niall-nek.
-Oké Niall.Most mit fogunk csinálni?Se kocsim se semmim.A koliban kéne lennem.
-Akkor vissza viszlek a koliba és holnap jövök érted ha szeretnéd.-próbált mosolyogni, de nem nagyon jött össze.
-Oké.-csak csendben ültünk a kocsiba.Egyikünk sem szólt semmit.
-Szóval, el kéne indulni.-mondta.Csak bólintottam egyet és egymásra néztünk.Megint előjött az az ismerős érzés.A pillangók táncolni kezdtek a gyomromban.Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz.
-A francba!-suttogtam, majd elharaptam a számat.Niall csak nevetett és hirtelen megcsókolt.A csókunk heves és romantikus volt.Nem tudom mennyi ideig lehettünk ott de azt tudom, hogy ennyit még sose csókolóztam.Karjai átölelték a derekamat és pár perc múlva a hátsó ülésen kötöttünk ki.A csókjai az ajkaimon és a nyakaimon nagyon forró volt.Egyszerűen le írhatatlan érzés volt.Kezei összefonódtak az enyémekkel.Érintése puha volt, mint a párna, szemei csillogtak a vágytól.És megtörtént az is amire nem gondoltam volna.Óvatosan levette rólam a ruhákat egyesével és ezt tette magával is...Pár órával később felöltözve a kocsi első ülésein ültünk.
-Szóval akkor vigyelek a koliba vagy még egy ugyan ilyen?-mosolygott perverzül.
-Erről soha nem beszélhetsz senkinek.Oké?!
-Oké, nyugi.Vissza viszlek a koliba.
-Köszönöm.-suttogtam halkan, aztán elindultunk.
Mikor a kollégiumhoz értünk kinyitottam az ajtót de Niall vissza rántott.
-Szeretném, hogy tudd te vagy az első lány aki iránt ilyen furcsa érzést érzek.-nézett kiskutya szemekkel.
-Jó éjt Niall.-nyomtam egy puszit a homlokára és beszaladtam a kollégiumba.

                                                                 -I.Évad 1.rész-
*Michelle szemszöge*
Túl sokat voltam egyedül.Gondolta anya aki 19 évig arra tanított, hogy hogyan uralkodjak a "mágikus" erőmön.A tanács szerint ez öröklődik.Nem olyan, mint egy vírus, nem lehet elkapni.Az öröklődésből anya kimaradt én viszont örököltem a nagymamámtól.Ha tudná a világ, hogy milyen lehet 19 évig ugyanabba a házba, ugyanabba a környezetbe élni, hát nem is tudom...Megőrülnének!Kicsit szerintem én is eltértem a való élettől, de mondjuk ez nem csoda.19 éves vagyok így hát elengedtek a saját utamra.Egy bentlakásos tánc iskolába zártak be, bár anya szerint ez kifejezetten az én érdekem miatt csinálták, hogy ne kerüljek bajba.A boszorkányok nagy részét sajnos máglyán elégették.Ezt azért tették, mert ők mások voltak, mint a többiek.Ahova én megyek az sem a legbiztonságosabb hely.De hé!19 éves vagyok!Tudok uralkodni a képességeimen.
Mikor utoljára bezártam magam mögött a ház ajtaját a lábam megremegett és a hideg őszi szél megcsapott.A táskámból előkotorásztam a kulcsomat és kinyitottam a kocsim ajtaját.Lassan beültem a kocsiba és magam elé néztem.
-Itt az idő.Elengedtek és egy olyan helyre mész ahol azt csinálod amit a legjobban szeretsz.-beszéltem magamba mintha senki sem hallana.
-Szia kicsim!-szólalt meg sípoló hangja anyámnak a kocsi ablakánál.Megkerestem az ablak gombját és lehúztam.
-Nem tudnál egy kicsit halkabban elköszönni anya?Így is azt hiszik, hogy valami börtönbe megyek.Mondjuk lehet, hogy igazuk van.
-Jaj drágám tudod jól, hogy ez nem egy börtön.Hamar meg fogod szeretni.Így kitudod fejezni magad és nem az erőddel bántasz másokat ha esetleg rossz kedved van.Kis korod óta balettozol.Imádni fogod!-biztatott anyu.Sóhajtottam egy nagyot majd ránéztem.
-Majd találkozunk.-a legnagyobb hamis mosollyal ajándékoztam meg anyut, majd elindultam.

*Niall szemszöge*
Itt az ősz újra nekem pedig nincs munkám...Valami olyasmit kéne találnom amit szeretek csinálni, amitől jobb lesz az ember kedve.Amitől...
-Elnézést!-szakította félbe a gondolat menetemet egy öreg néni.-Foglalt ez a hely?-mutatott a pad másik felére.
-Nem, dehogyis.Nem várok én senkit.
-Köszönöm.-mondta és még egy mosoly is húzódott öreg arcán.-Mit keres itt egy ilyen fiatal fiú egymagában ilyenkor?
-Csak a jövőn gondolkozom.Szeretnék találni egy jó munkát amit nem unok meg.
A néni a semmibe bámult és egyszer csak beszédre nyílt a szája.
-Mihez értesz zenei szakmában?
-Hát szeretek gitározni és zongorázni.Viszont énekelni is szoktam.
-Zongora?Tökéletes!Van a közelben egy tánc iskola ahol balettoznak.
-Már elnézést, de nem szeretnék harisnyába táncolni.Nem az a fajta vagyok.-tiltakoztam.
-Nem az!Zongorázót keresnek és ahogy elnézem te nagyon is jó lennél oda.
-Tényleg?Merre van?-ugrottam fel.
-Ott a szökőkút mellett.-mutatott a néni egy gyönyörű szökőkútra.-Menj arra és hidd el meg fogod találni.
-Nagyon köszönöm.Viszlát!
Elkezdtem futni.Mindenki teljesen őrültnek nézett, hogy vajon miért szalad egy srác annyira gyorsan egy üres szökőkúthoz.Futás közben észre se vettem a felém hajtó autót.Az autó és köztem egy méter lehetett.Hirtelen lefagytam és megálltam.A lány aki benne ült valami elképesztően szép volt.Mind a ketten egymást néztük és próbáltunk rájönni, hogy vajon a másik mire gondolhat.Mondjuk a virágokra, az őszi fákra, egy karácsonyra kapott játék vonatra.Bármire.Azok a szemek teljesen elvarázsoltak.Egy hangos autó dudálásra lettem figyelmes a hátam mögött.
-Sajnálom!-tettem fel a kezeimet.Rögtön vissza pillantottam a másik oldalra de az autóban ülő csodás lány már sehol sem volt.
Megláttam a tánc iskolát és egyből oda vettem az irányt.Amint beértem az iskolába eluralkodott rajtam a csodálás és a csendes hangulata.
-Elnézést!-mentem oda egy takarítóhoz.-Van itt esetleg egy balett terem?
-A folyosó végén balra!.
-Köszönöm.
Körülbelül fél óráig kerestem a balett termet.Mikor végre megtaláltam kopogtam és kedves arccal benyitottam.
-Hello!-a terem üres volt de valami elképesztően gyönyörű volt.Tükrökkel teli volt az egész terem.Hirtelen megcsapott a friss parketta illata.
-Jó napot!Segíthetek?-lépett be egy kedves hölgy.Szerintem a 30-as évei körül járhatott.
-Hello.Öhm...Ha jól tudom maguk egy zongorázót keresnek.Igaz ez?
-Igen.Szeretne jelentkezni?
-Hát igen, ha van rá alkalom akkor igen.-tépdestem a számról a bőrt.
-Loren!Hol vannak a ruhák?-hirtelen csönd lett.Senki nem szólt semmit.A lány tekintete aki megszakította a Loren-nel való beszélgetésemet és az enyém összetalálkoztak.Olyan ismerős érzés volt.Mintha történt volna már ez.Ő az a lány!Aki elakart gázolni, vagyis aki majdnem elgázolt.
-Michelle!Bemutatom neked a zongoristánkat.-nézett rá Michelle-re.-Vagyis csak lehet.-vetette rám tekintetét.
-Oké.-annyira el voltam képedve, hogy csak ennyi jött ki a számon.
-Oké.-kapta el a tekintetét Michelle és beviharzott egy öltözőbe.
-Oké.-csapta össze tenyerét Loren.-Szóval mutasd mit tudsz.-mutatott a zongorára.

Prológus
Michellel mágikus erővel rendelkezik amit kiskora óta próbálnak fokozni.Beiratkozik egy balett szakkörre ahol különféle embereket ismer majd meg.Találkozik egy régi jó baráttal is, de félreértések miatt ez a barátság megromlik.Megismeri azt az embert akiben olyan dolgokat lát meg amit másban soha.De lehet, hogy rosszul dönt vagy csak vissza kapja azt amit elkövetett...Egy biztos;soha nem adja fel!.

                                                                 -Szereplők-
Név:Michelle Zora Lanchester
Becenév:Michelle,Zora,Zo
Életkor:19 éves
"469.Azt várják, hogy beszéljek róla;
elkezdtem a bőrt tépdesni a számról,
de nem értik, hogy ez már az.,,

Név:Adela Theodora White
Becenév:Adela,Theo
Életkor:20
"403.Őszinte ne legyél,
olyat bárki tud.,,

 Név:Niall James Horan
Becenév:Niall,Ni
Életkor:21
"337.Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják."

Név:Harold Edward Styles.
Becenév:Harry,Hazza
Életkor:20
"181.Ami 2 mondatnál hosszabb,
az hazugság.,,