I. Évad 3. fejezet

*Michelle szemszöge*

Egész nap őt vártam.Vártam, hogy újra láthassam.Tudtam, hogy nem lesz köztünk semmi, mégis úgy vártam rá, mint még soha senkire.

-Kit vársz?-Jelent meg mellettem hirtelen Theo.

-Ohm..senkit.-mosolyogtam.

-Niall-t ugye?Mi volt köztetek tegnap este?Láttalak titeket együtt elmenni.

-Dehogyis!Semmi nincs köztünk!-indultam el az öltöző felé, Theo követett.-De várj!-fordultam meg hirtelen.-Honnan tudod, hogy együtt mentünk el tegnap, mikor már senki nem volt itt?

-De hát én...itt voltam.Melletted...-forgatta a szemeit.

-Nem, nem voltál.

-Sziasztok!-jelent meg hirtelen Harry.

-Hali!-ragyogott fel Theo szeme.

-Szia.-mosolyogtam.

-Michelle!Van valami terved esetleg ma estére?-nézett boci szemekkel Hazza.Theo mosolya egyből lehervadt.

-Hát még nem tudom.-rápillantottam Theo-ra.-De talán tudok időt szakítani egy barátos estére.

Láttam Theo-n a teljes kiakadást.Nem nézett fel, tudta, hogy figyelem.

-Uuu..az nagyon jó lenne!-vigyorgott a srác.

-Akkor majd szólok.

-Rendben.Hello!

-Hát ez is megoldva.Nem igaz Theo?-bementem az öltözőbe és átöltöztem a mai próbára.

 

*Theo szemszöge*

Ez volt életem legrosszabb napja.Michelle tudja, hogy Harry nagyon tetszik nekem.Ennek lesznek következményei..

-Mindenki jöjjön ide!Még te is Adele!

-Már is!-villantottam egy hamis mosolyt.

 Loren elmondta, hogy mi lesz a teendőnk a próbán mi pedig szépen sorjában hallgattuk.

-Itt vagyok!-lépett be Niall.Egyből Michelle-re néztem, de még oda se figyelt.

-Niall!Hol voltál?Már fél órája elkezdődött a munkád!-idegeskedett Loren.

-Sajnálom, én csak...-csend lett.Niall szeme megakadt valamin.Hátra néztem és láttam, hogy épp Michelle-el szemeznek.Már tudom, hogy hol van a gyenge pont.-Öhm izé.Én csak elaludtam.

-Oké ,semmi gond!kérlek, ülj le!-utasította Loren.

A srác gondosan levette a kabátját és felakasztotta a fogasra.Nem bírtam várni, így hát oda mentem hozzá.

-Szió!-mosolyogtam kedvesen.

-Helló.-nézett meglepetten.

-Te Michelle-el jársz, ugye?

-Mi?Nem, vagyis...-pillantott egyet a lányra.-Neeem.Dehogyis!Egy ilyen srác, mint én egy olyan szép lánnyal?Hülyeség.De miért is kérdezed?

-Hát csak tudni akartam, hogy szabad vagy.-mosolyogtam, majd vissza mentem a többiekhez.Niall teljesen le volt fagyva, de hát ő mondta.Michelle tekintete, mint aki meg akar gyilkolni.Ez jó móka lesz.

*a próba után*

Mindenki elment.Megvártam, hogy még az utolsó ember is lelépjen és kettesbe tudjak maradni Niall-el.Már épp készülődött haza.

-Szóval.-léptem be a terembe.Niall ijedtében elejtette a papírjait.

-Te meg mit keresel még mindig itt?-nézett ledöbbenve.

-Jaj hát elhagytam valamit, de már megtaláltam és lemaradtam a többiektől.

-Értem.-letérdelt a földre és elkezdte összeszedni a papírjait.Követtem a cselekedetét.Mikor összeértünk egyszerre néztünk fel egymásra.Egészből egy majdnem csók lett de egyből elhúzódott és felállt.

-Ezt nem kéne..-szabadkozott.

-Miért nem?Mi baj van velem?Csúnya vagyok?-borultam ki.

-Mi?Nem!Dehogyis!Csak tudod én szeretek valakit.Ösztönösen hátra tettem mindkét kezemet, mint valami jó kislány és elkezdtem lassan menni felé.

-Michelle-be ugye?

-Miért akarod tudni?-nézett kérdőn.

-Tudod...-kezdtem el igazítgatni a gallérját.-Szeretek bosszút állni az embereken.-adtam egy puszit a szájára amire egyáltalán nem számított.

-Te jó ég!-törölte meg a száját.-Teljesen megőrültél.-mondta majd felkapta a táskáját.-Inkább menjél a Harry-dhez!Ja, hogy ő egyáltalán nem vesz észre téged!

Ebben a pillanatban egyszerre döbbentem le és lettem ideges.-Hát jó.Te akartad...

Elindultam kifelé.Már a bejárati ajtónál voltam, mikor megpillantottam odakint a parkolóba Michelle-t.Tudtam, hogy most nem hagyhatod annyiban.

*Michelle szemszöge*

Már 15 perce vártam Harry-re de sehol nem volt.Hirtelen megszólalt mögöttem egy hang.

-Hova, hova?-egyből oda kaptam a fejemet.Theo volt az.

-Harry-re várok.És te?

-Jaj most jöttem el tudod bent volt Niall és még beszélni akartam vele meg ilyenek..

-Meg milyenek?

-Jaj hát tudod.Lány dolog.-mosolygott cinikusan.

-Elég volt!

A kezemmel neki dobtam a parkoló falának és a földre esett.

-Csak ennyit tudsz Lanchester?-felállt és olyan erővel ütött el, hogy félig kómába estem.

Homályosan láttam ahogyan felettem áll és mosolyog.

-Most azt hiszed, hogy nyertél?

-Kijátszottam az erődet és összetörtem a szívedet, szerintem igen.Nyertem.

-Tévedsz!-kiáltottam el magam, majd csak egy nagy robbanásra emlékeztem.A többi teljesen kiesett.

 

*pár órával később*

-Michelle!Michelle, jól vagy?Lélegzik!!-hallottam egy angyali hangot.Ismerős volt, de tippem se volt, hogy ki az.Mikor kinyitottam a szemem egy kocsiban találtam magam és ez az angyali hang nem más volt, mint Niall hangja.

-Hol vagyok?-nyöszörögtem.

-A kocsimban.Már elvittelek orvoshoz, de azt mondták, hogy csak egy kis pihenésre van szükséged.

-És most hova megyünk?

-Hát hozzám.Így nem engedlek vissza a koliba.

Az út innentől csöndben telt.Fél óra múlva meg is érkeztünk Niall házához.

-Elmondanád, hogy mégis mi történt?

-Hát persze..